Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
To the chief Musician, A Psalm of David. O LORD, thou hast searched me, and known [me].
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Thou knowest my down-sitting and my up rising, thou understandest my thought afar off.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Thou compassest my path and my lying down, and art acquainted [with] all my ways.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
For [there is] not a word on my tongue, [but] lo, O LORD, thou knowest it altogether.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Thou hast beset me behind and before, and laid thy hand upon me.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
[Such] knowledge [is] too wonderful for me; it is high, I cannot [attain] to it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy presence?
If I ascend into heaven, thou [art] there: if I make my bed in hell, behold, thou [art there]. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
[If] I take the wings of the morning, [and] dwell in the uttermost parts of the sea;
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Yes, the darkness hideth not from thee; but the night shineth as the day: the darkness and the light [are] both alike [to thee].
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For thou hast possessed my reins: thou hast covered me in my mother's womb.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I will praise thee: for I am fearfully [and] wonderfully made: wonderful [are] thy works; and [that] my soul well knoweth.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
My substance was not hid from thee when I was made in secret, [and] curiously formed in the lowest parts of the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Thy eyes saw my substance, yet being imperfect; and in thy book all [my members] were written, [which] in continuance were fashioned, when [as yet there was] none of them.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
How precious also are thy thoughts to me, O God! how great is the sum of them!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
[If] I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with thee.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Surely thou wilt slay the wicked, O God: depart from me therefore, ye bloody men.
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
For they speak against thee wickedly, [and] thy enemies take [thy name] in vain.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Do not I hate them, O LORD, that hate thee? and am not I grieved with those that rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
I hate them with perfect hatred: I count them my enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Search me, O God, and know my heart; try me, and know my thoughts:
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
And see if [there is any] wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
