Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
For the leader. Of David, a psalm. O Lord, you search and know me;
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
when I sit, when I rise you know it, you perceive my thoughts from afar.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
When I walk, when I lie you sift it, familiar with all my ways.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
There is not a word on my tongue, but see! Lord, you know it all.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Behind and before you beset me, upon me you lay your hand.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
It’s too wonderful for me to know too lofty I cannot attain it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Whither shall I go from your spirit? Or whither shall I flee from your face?
If I climb up to heaven, you are there: or make Sheol my bed, you are there. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
If I lift up the wings of the morning and fly to the end of the sea,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
there also your hand would grasp me, and your right hand take hold of me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
If I say, ‘Let the darkness cover me, and night be the light about me,’
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
The dark is not dark for you, but night is as light as the day.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For you did put me together; in my mother’s womb you did weave me.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I give you praise for my fashioning so full of awe, so wonderful. Your works are wonderful. You knew me right well;
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
my bones were not hidden from you, when I was made in secret, and woven in the depths of the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Your eyes saw all my days: they stood on your book every one written down, before they were fashioned, while none of them yet was mine.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
But how far, O God, beyond measure are your thoughts! How mighty their sum!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Should I count, they are more than the sand. When I wake, I am still with you.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Will you slay the wicked, O God? And remove from me the bloodthirsty,
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
who maliciously defy you and take your name in vain.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Do I not hate those who hate you, Lord? Do I not loathe those who resist you?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
With perfect hatred I hate them, I count them my enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Search me, O God, know my heart: test me, and know my thoughts,
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
and see if guile be in me; and lead me in the way everlasting.
