Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
[For the Chief Musician. A Psalm by David.] YHWH, you have searched me, and you know me.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
You know my sitting down and my rising up. You perceive my thoughts from afar.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
You search out my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
For there is not a word on my tongue, but, look, YHWH, you know it altogether.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
You encircle me behind and in front, and you place your hand upon me.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
This knowledge is beyond me. It's lofty. I can't attain it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Where could I go from your Spirit? Or where could I flee from your presence?
If I ascend up into heaven, you are there. If I make my bed in Sheol, look, you are there. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
If I take the wings of the dawn, and settle in the uttermost parts of the sea;
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Even there your hand will lead me, and your right hand will hold me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
If I say, "Surely the darkness will overwhelm me; the light around me will be night;"
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
even the darkness doesn't hide from you, but the night shines as the day. The darkness is like light to you.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For you formed my inmost being. You knit me together in my mother's womb.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I will give thanks to you, for I am awesomely and wonderfully made. Your works are wonderful, and my soul knows that very well.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
My frame wasn't hidden from you, when I was made in secret, woven together in the depths of the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Your eyes saw my body. In your book they were all written, the days that were ordained for me, when as yet there were none of them.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
How precious to me are your thoughts, God. How vast is the sum of them.
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
If I would count them, they are more in number than the sand. When I wake up, I am still with you.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
If only you, God, would kill the wicked. Get away from me, you bloodthirsty men.
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
For they speak against you wickedly. Your enemies take your name in vain.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
YHWH, do I not hate those who hate you? Am I not grieved with those who rise up against you?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
I hate them with perfect hatred. They have become my enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Search me, God, and know my heart. Try me, and know my thoughts.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
See if there is any wicked way in me, and lead me in the everlasting way.
