Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
O YHWH, thou hast searched me, and known me.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Thou knowest my downsitting and mine uprising, thou understandest my thought afar off.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Thou compassest my path and my lying down, and art acquainted with all my ways.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
For there is not a word in my tongue, but, lo, O YHWH, thou knowest it altogether.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Thou hast beset me behind and before, and laid thine hand upon me.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Such knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain unto it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Whither shall I go from thy spirit? or whither shall I flee from thy presence?
If I ascend up into heaven, thou art there: if I make my bed in hell, behold, thou art there. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Even there shall thy hand lead me, and thy right hand shall hold me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Yea, the darkness hideth not from thee; but the night shineth as the day: the darkness and the light are both alike to thee.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For thou hast possessed my reins: thou hast covered me in my mother's womb.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I will praise thee; for I am fearfully and wonderfully made: marvellous are thy works; and that my soul knoweth right well.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
My substance was not hid from thee, when I was made in secret, and curiously wrought in the lowest parts of the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Thine eyes did see my substance, yet being unperfect; and in thy book all my members were written, which in continuance were fashioned, when as yet there was none of them.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
How precious also are thy thoughts unto me, O El! how great is the sum of them!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with thee.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Surely thou wilt slay the wicked, O Eloah: depart from me therefore, ye bloody men.
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
For they speak against thee wickedly, and thine enemies take thy name in vain.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Do not I hate them, O YHWH, that hate thee? and am not I grieved with those that rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
I hate them with perfect hatred: I count them mine enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Search me, O El, and know my heart: try me, and know my thoughts:
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
And see if there be any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
