Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
For the Leader. A Psalm of David. O LORD, Thou hast searched me, and known me.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Thou knowest my downsitting and mine uprising, Thou understandest my thought afar off.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Thou measurest my going about and my lying down, and art acquainted with all my ways.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
For there is not a word in my tongue, but, lo, O LORD, Thou knowest it altogether.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Thou hast hemmed me in behind and before, and laid Thy hand upon me.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Such knowledge is too wonderful for me; too high, I cannot attain unto it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Whither shall I go from Thy spirit? or whither shall I flee from Thy presence?
If I ascend up into heaven, Thou art there; if I make my bed in the nether-world, behold, Thou art there. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Even there would Thy hand lead me, and Thy right hand would hold me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
And if I say: 'Surely the darkness shall envelop me, and the light about me shall be night';
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Even the darkness is not too dark for Thee, but the night shineth as the day; the darkness is even as the light.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For Thou hast made my reins; Thou hast knit me together in my mother's womb.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I will give thanks unto Thee, for I am fearfully and wonderfully made; wonderful are Thy works; and that my soul knoweth right well.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
My frame was not hidden from Thee, when I was made in secret, and curiously wrought in the lowest parts of the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Thine eyes did see mine unformed substance, and in Thy book they were all written — even the days that were fashioned, when as yet there was none of them.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
How weighty also are Thy thoughts unto me, O God! How great is the sum of them!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
If I would count them, they are more in number than the sand; were I to come to the end of them, I would still be with Thee.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
If Thou but wouldest slay the wicked, O God — depart from me therefore, ye men of blood;
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Who utter Thy name with wicked thought, they take it for falsehood, even Thine enemies —
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Do not I hate them, O LORD, that hate Thee? And do not I strive with those that rise up against Thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
I hate them with utmost hatred; I count them mine enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Search me, O God, and know my heart, try me, and know my thoughts;
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
And see if there be any way in me that is grievous, and lead me in the way everlasting.
