Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
To him that excelleth. A Psalme of David. O Lord, thou hast tried me and knowen me.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Thou knowest my sitting and my rising: thou vnderstandest my thought afarre off.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Thou compassest my pathes, and my lying downe, and art accustomed to all my wayes.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
For there is not a word in my tongue, but loe, thou knowest it wholy, O Lord.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Thou holdest mee straite behinde and before, and layest thine hand vpon me.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Thy knowledge is too wonderfull for mee: it is so high that I cannot attaine vnto it.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Whither shall I goe from thy Spirite? or whither shall I flee from thy presence?
If I ascende into heauen, thou art there: if I lye downe in hell, thou art there. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Let mee take the winges of the morning, and dwell in the vttermost parts of the sea:
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
Yet thither shall thine hand leade me, and thy right hand holde me.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
If I say, Yet the darkenes shall hide me, euen the night shalbe light about me.
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
Yea, the darkenes hideth not from thee: but the night shineth as the day: the darkenes and light are both alike.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
For thou hast possessed my reines: thou hast couered me in my mothers wombe.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
I will praise thee, for I am fearefully and wonderously made: marueilous are thy workes, and my soule knoweth it well.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
My bones are not hid from thee, though I was made in a secret place, and facioned beneath in the earth.
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
Thine eyes did see me, when I was without forme: for in thy booke were all things written, which in continuance were facioned, when there was none of them before.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Howe deare therefore are thy thoughtes vnto me, O God! how great is ye summe of them!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
If I should count them, they are moe then the sand: when I wake, I am still with thee.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Oh that thou wouldest slay, O God, the wicked and bloody men, to whom I say, Depart ye from mee:
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Which speake wickedly of thee, and being thine enemies are lifted vp in vaine.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Doe not I hate them, O Lord, that hate thee? and doe not I earnestly contend with those that rise vp against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
I hate them with an vnfained hatred, as they were mine vtter enemies.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Try mee, O God, and knowe mine heart: prooue me and know my thoughtes,
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
And consider if there be any way of wickednes in me, and leade me in the way for euer.
