Zsoltárok 139
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
Kuom jatend wer. Zaburi mar Daudi. Yaye Jehova Nyasaye, isenona kendo ingʼeya.
2 Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
Ingʼeya sa ma abet piny nyaka sa ma aa malo; adier, ingʼeyo parona gi kuma bor.
3 Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
Bende ingʼeyo yorega ma aluwo kod kuonde ma ayweyoe; yorena duto oyangoreni maber.
4 mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
Kata kapok wach moro owuok e dhoga to ingʼeye malongʼo, yaye Jehova Nyasaye.
5 Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
Ilwora koni gi koni mi iketa diere; adier, iseuma duto gi lweti.
6 Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
Rieko ma kamano lichna miwuoro, kendo otutna moyombo pacha.
7 Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Dadhi kure eka apond ne Roho mari? Koso kanye ma daring adhiye mondo apondni?
Ka aidho e polo, to in kuno; ka aloso kitandana e bur matut, to in kuno. (Sheol h7585)
9 Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
Ka aidho yamb kogwen mondo otera e tok nam komachielo,
10 ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
to kata kuno bende lweti biro telonae, kendo lweti ma korachwich biro maka motegno.
11 Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
Ka awacho niya, “Mudho biro ima adier kendo ler biro lokorena otieno,”
12 a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
to in mudho ok timni mudho kendo otieno rienyni ka odiechiengʼ, nimar mudho chaloni ler.
13 Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
In ema ne ichweyo dhanda maiye, adier, ne ingʼina maber gi ei minwa.
14 Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
Apaki nikech ne ichweya mongʼith kendo malich miwuoro; tijeni misetimo lich, kendo angʼeyo mano maber.
15 Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
Fuonde mag ringra ne ok opondoni, kane ochweya ei minwa, kane ochwe ringra e kama opondo,
16 Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
wangʼi ne oneno ringra ei minwa; ndalona duto e piny-ka ne ondiki chon gi lala, e kitabu mari kane pok kata achiel kuomgi obetie.
17 Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
Mano kaka pachi tutna, yaye Nyasaye! Mano kaka gingʼeny mokalo akwana kargi duto!
18 Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
Ka dine bed ni anyalo kwanogi, to dine giloyo kuoyo gi ngʼeny. Sa ma achiew to ayudo ni pod an mana kodi.
19 Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
Yaye Jehova Nyasaye, mad iyie ineg joma timbegi richo! Ayiuru buta, un joma rich chwero remb ji omakogi!
20 Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
Giwuoyo kuomi gi paro marach; adier, wasiki tiyo gi nyingi e yo marach.
21 Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
Donge amon gi jomamon kodi, yaye Jehova Nyasaye, koso donge ok awinjra gi joma chungʼ mondo oked kodi?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
Achayogi kendo aonge kodgi gi tich adier akwanogi kaka wasika.
23 Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
Nona, yaye Jehova Nyasaye, mondo ingʼe chunya; tema, mondo ingʼe pacha.
24 S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
Tim kamano mondo ineane ka nitie gimoro marach kuoma, mondo itera e yor ngima mochwere.
