Zsoltárok 138

1 Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

2 Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3 A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4 Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5 és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

6 Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7 Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8 Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!