Zsoltárok 138

1 Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

[Von David.] Preisen will ich dich mit meinem ganzen Herzen, will dich besingen vor den Göttern.

2 Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

Ich will anbeten gegen deinen heiligen Tempel, und deinen Namen preisen um deiner Güte und deiner Wahrheit willen; denn du hast dein Wort [O. deine Zusage] groß gemacht über all deinen Namen.

3 A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

An dem Tage, da ich rief, antwortetest du mir; du hast mich ermutigt: in meiner Seele war Kraft.

4 Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

Alle Könige der Erde werden dich preisen, Jehova, wenn sie gehört haben die Worte deines Mundes;

5 és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

Und sie werden die Wege Jehovas besingen, denn [O. daß] groß ist die Herrlichkeit Jehovas.

6 Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

Denn Jehova ist hoch, und er sieht den Niedrigen, und den Hochmütigen erkennt er von ferne.

7 Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

Wenn ich inmitten der Drangsal wandle, wirst du mich beleben; wider den Zorn meiner Feinde wirst du deine Hand ausstrecken, und deine Rechte wird mich retten.

8 Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

Jehova wirds für mich vollenden. Jehova, deine Güte währt ewiglich. Laß nicht [O. Du wirst nicht lassen] die Werke deiner Hände!