Zsoltárok 138

1 Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

[A Psalm] of David. I will praise thee with my whole heart: before the gods will I sing praise to thee.

2 Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

I will worship towards thy holy temple, and praise thy name for thy loving-kindness and for thy truth: for thou hast magnified thy word above all thy name.

3 A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

In the day when I cried thou didst answer me, [and] strengthen me [with] strength in my soul.

4 Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

All the kings of the earth shall praise thee, O LORD, when they hear the words of thy mouth.

5 és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

Yes, they shall sing in the ways of the LORD: for great [is] the glory of the LORD.

6 Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

Though the LORD [is] high, yet hath he respect to the lowly: but the proud he knoweth afar off.

7 Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

Though I walk in the midst of trouble, thou wilt revive me: thou wilt stretch forth thy hand against the wrath of my enemies, and thy right hand will save me.

8 Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

The LORD will perfect [that which] concerneth me: thy mercy, O LORD, [endureth] for ever: forsake not the works thy own hands.