Zsoltárok 138

1 Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

(Af David.) Jeg vil prise dig HERRE, at hele lovsynge dig for Guderne;

2 Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

jeg vil tilbede, vendt mod dit hellige Tempel, og mere end alt vil jeg prise dit Navn for din Miskundheds og Trofastheds Skyld; thi du har herliggjort dit Ord.

3 A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

Den Dag jeg råbte, svared du mig, du gav mig Mod, i min Sjæl kom Styrke.

4 Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

Alle Jordens Konger skal prise dig, HERRE, når de hører din Munds Ord,

5 és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

og synge om HERRENs Veje; thi stor er HERRENs Ære,

6 Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

thi HERREN er ophøjet, ser til den ringe, han kender den stolte i Frastand.

7 Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

Går jeg i Trængsel, du værger mig Livet, mod Fjendernes Vrede udrækker du Hånden, din højre bringer mig Frelse.

8 Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!

HERREN vil føre det igennem for mig, din Miskundhed, HERRE, varer evindelig. Opgiv ej dine Hænders Værk!