Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

Kando ya mito ya Babeli tuliketi na tulilia tulipokumbuka kuhusu Sayuni.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

Tulitundika vinubi vyetu kwenye miti ya Babylon.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

Huko watekaji wetu walitaka tuwaimbie, na wale walio tudhihaki walitutaka sisi tufurahi, wakisema, “Tuimbieni moja ya nyimbo za Sayuni.”

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

Tungewezaje kuimba wimbo unaomuhusu Yahwe katika nchi ya ugeni?

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

Kama nikikusahau wewe, Yerusalemu, basi mkono wangu wa kuume na usahau ujuzi wake.

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

Ulimi wangu na ushikamane juu ya kinywa changu kama nisipokufikiria tena, na kama sipendelei zaidi Yerusalemu kuliko furaha yangu kuu.

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Kumbuka, Ee Yahwe, kile walichofanya Waedomu siku ya anguko la Yerusalemu. Walisema, “Ibomoeni, ibomoeni mpaka chini kwenye misingi yake.”

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

Binti za Babeli, hivi karibuni wataharibiwa- mtu na abalikiwe, yeyote atakaye walipizia yale mliotufanyia sisi.

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Mtu na abarikiwe, yeyote achukuaye na kusambaratisha watoto wenu juu ya jiwe.