Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

KIT momoder ni kailan pilap en Papel o janejan, ni ni tamanda Jion.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

Kit lanadar at arp akan nin tuka kan, me mi waja o.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

Pwe me jali kit edi inda, jen kaul, o jen pereperen ni at mamaiei: Komail wiai on kit kaul apot duen Jion.

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

Iaduen at pan kak wiada kaul nil leowa nan jap en men wai?

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

Ma i pan monoke uk ala Ierujalem, pa i pali maun ap pil pun monokinokla.

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

Lo i pan paj on pan natanat ai, ma i jolar pan taman uk adar, ma i jolar pan peren kida Ierujalem mon meakaroj.

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Main leowa, kom kotin tamanda en men Edom ar lokolokaia ni ran apwal en lerujalem Kawela, kawela lao Iel on nan pwel!

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

Toun Papel, morjued koe, re meid pai, me pan wiai on uk duen me koe wiadar!

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Meid pai ir, me pan koledi noum jeri pwelel o kajuk pajan nin takai!