Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

Di tepi sungai-sungai Babel kami duduk dan menangis bila teringat Sion.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

Pada pohon-pohon gandarusa di negeri itu kami gantungkan kecapi kami.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

Orang-orang yang menawan kami menyuruh kami menyanyi untuk mereka. Orang-orang yang menindas kami menyuruh kami menyanyikan lagu-lagu gembira, "Nyanyikanlah bagi kami lagu-lagu dari Sion!"

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

Mungkinkah di negeri asing kami menyanyi bagi TUHAN?

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

Biarlah aku tak bisa lagi menyanyi jika aku melupakan engkau, Yerusalem!

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

Biarlah aku tak bisa lagi menyanyi jika aku melupakan engkau dan tidak menjadikan engkau kesukaanku!

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Ya TUHAN, ingatlah perbuatan orang Edom pada waktu Yerusalem dimusnahkan. Mereka berkata, "Robohkanlah, robohkanlah sampai ke dasar-dasarnya!"

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

Hai Babel, engkau akan dibinasakan! Berbahagialah orang yang membalas kepadamu kejahatan yang kaulakukan terhadap kami.

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

Berbahagialah orang yang mengambil bayi-bayimu dan mencampakkannya ke bukit batu!