Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

At [the] rivers of - Babylon there we sat also we wept when remembered we Zion.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

On poplars in [the] midst of it we hung up harps our.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

For there they asked us captors our words of a song and mockers our gladness sing for us one of [the] song[s] of Zion.

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

How? will we sing [the] song of Yahweh on ground of foreignness.

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

If I will forget you O Jerusalem may it forget right [hand] my.

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

May it cleave tongue my - to palate my if not I will remember you if not I will lift up Jerusalem above [the] chief of joy my.

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Remember O Yahweh - to [the] people of Edom [the] day of Jerusalem who were saying lay bare - lay bare to the foundation in it.

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

O daughter of Babylon that is about to be destroyed how blessed! [is one] who he will repay to you dealing your that you dealt to us.

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

How blessed! - [is one] who he will seize and he will smash children your to the rock.