Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

我們曾在巴比倫的河邊坐下， 一追想錫安就哭了。

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

我們把琴掛在那裏的柳樹上；

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

因為在那裏，擄掠我們的要我們唱歌， 搶奪我們的要我們作樂，說： 給我們唱一首錫安歌吧！

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

我們怎能在外邦唱耶和華的歌呢？

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

耶路撒冷啊，我若忘記你， 情願我的右手忘記技巧！

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

我若不記念你， 若不看耶路撒冷過於我所最喜樂的， 情願我的舌頭貼於上膛！

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

耶路撒冷遭難的日子， 以東人說：拆毀！拆毀！ 直拆到根基！ 耶和華啊，求你記念這仇！

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

將要被滅的巴比倫城啊， 報復你像你待我們的，那人便為有福！

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

拿你的嬰孩摔在磐石上的， 那人便為有福！