Zsoltárok 137

1 Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

Ba: bilone hano bega: ninia da fi dialu. Amogawi, ninia da Saione Moilai Bai Bagade dawa: beba: le, fofagini dinanu.

2 A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

Ninia da ‘yodima’ ifa damana, ninia sani baidama gosagisi.

3 Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

Dunu amo da nini gagulaligi, ilia da ninima amane sia: i, “Ninia hahawane nabima: ne, Saione ea hou olelema: ne, gesami hea: ma.”

4 Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

Be ninia da habodane ga fi soge ganodini, Hina Godema nodone gesami hea: ma: bela: ?

5 Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

Yelusaleme! Na da di gogolesea, na da sani baidama bu hamedafa dumu da defea.

6 Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

Na da di gogolesea, amola di da na baligili hahawane hou bai diala amo hame dawa: sea, na da bu gesami hea: mu logo hamedafa ba: mu da defea.

7 Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

Hina Gode! Idome dunu ilia da Yelusaleme doagala: le, hasalasi dagoi, Dia amo hou bu dawa: ma. Ilia amane sia: i, “Yelusaleme dafawanedafa muguluma.” Dia amo hou bu dawa: ma.

8 Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

Ba: bilone moilai bai bagade! Di da gugunufinisi dagoi ba: mu. Di da ninima wadela: i hou bagade hamobeba: le, nowa da dima se dabe iasea, da hahawane bagade ba: mu.

9 Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

E da dia mano dudubu amo sasamogene, gele da: iya gisalu gagala: mu da defea.