Zsoltárok 136
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
(Der Chor der Priester: ) / — (Der Chor der Gemeinde: ) / Dankt Jahwe, denn er ist gütig. / — Denn ewig währet seine Huld!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart a kegyelme.
Dankt dem Gott der Götter. / — Denn ewig währet seine Huld!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart a kegyelme.
Dankt dem Herrn der Herren. / — Denn ewig währet seine Huld!
4 Annak, ki egyedül mível nagy csodatetteket, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der allein große Wunder tut. / — Denn ewig währet seine Huld!
5 Annak, ki értelemmel készítette az eget, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der die Himmel mit Weisheit erschaffen. / — Denn ewig währet seine Huld!
6 Annak, ki a földet kiterítette a vizek fölé, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der die Erde über die Wasser ausgebreitet. / — Denn ewig währet seine Huld!
7 Annak, ki nagy világítókat készített, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der große Lichter erschaffen: / — Denn ewig währet seine Huld!
8 A napot uralkodásra nappal, mert örökké tart a kegyelme.
Die Sonne, um den Tag zu beherrschen, / — Denn ewig währet seine Huld!
9 A holdat és csillagokat uralkodásra éjjel, mert örökké tart a kegyelme.
Den Mond und die Sterne, um die Nacht zu beherrschen. / — Denn ewig währet seine Huld!
10 Annak, ki megverte Egyiptomot elsőszülöttjeikben, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der die Ägypter schlug an ihren Erstgebornen / — Denn ewig währet seine Huld!
11 S kivezette lzraélt közülök, mert örökké tart a kegyelme.
Und Israel aus dem Lande führte / — Denn ewig währet seine Huld!
12 Erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart a kegyelme.
Mit starker Hand und ausgerecktem Arm. / — Denn ewig währet seine Huld!
13 Annak, ki hasábokra hasította a nádas tengert, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der das Schilfmeer in zwei Teile spaltete / — Denn ewig währet seine Huld!
14 És közepén átvonultatta Izraélt, mert örökké tart a kegyelme.
Und Israel hindurchziehen ließ, / — Denn ewig währet seine Huld!
15 És behajította Fáraót és hadát a nádas tengerbe, mert örökké tart a kegyelme.
Doch Pharao und sein Heer ins Schilfmeer trieb. / — Denn ewig währet seine Huld!
16 Annak, ki a pusztában járatta népét, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der sein Volk in der Wüste führte. / — Denn ewig währet seine Huld!
17 Annak, ki megvert nagy királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt) dem, der mächtige Könige schlug / — Denn ewig währet seine Huld!
18 S megölt hatalmas királyokat, mert örökké tart a kegyelme.
Und stolze Könige tötete: / — Denn ewig währet seine Huld!
19 Szíchónt, az Emóri királyát, mert örökké tart a kegyelme.
Sihon, der Amoriter König, / — Denn ewig währet seine Huld!
20 És Ógot, Básán királyát, mert örökké tart a kegyelme.
Und Og, den König von Basan, / — Denn ewig währet seine Huld!
21 És adta országukat birtokul, mert örökké tart a kegyelme.
Und ihr Land zum Erbe gab, / — Denn ewig währet seine Huld!
22 Birtokul Izraélnek, az ő szolgájának, mert örökké tart a kegyelme.
Zum Erbe Israel, seinem Knecht. / — Denn ewig währet seine Huld!
23 A ki alacsonyságunkban megemlékezett rólunk, mert örökké tart a kegyelme.
(Dankt dem), der in unsrer Niedrigkeit an uns gedachte / — Denn ewig währet seine Huld!
24 S megváltott minket szorongatóinkiól, mert örökké tart a kegyelme.
Und uns von unsern Drängern befreite; / — Denn ewig währet seine Huld!
25 Kenyeret ad minden halandónak, mert örökké tart a kegyelme.
Der allen Lebewesen Speise gibt. / — Denn ewig währet seine Huld!
26 Adjatok hálát az ég Istenének, mert örökké tart a kegyelme.
Dankt dem Gott des Himmels. / — Denn ewig währet seine Huld!
