< Zsoltárok 133 >
1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Íme, mi, jó és mi kedves, hogy testvérek együtt laknak!
Dāvida svētku dziesma. Redzi, cik jauki un cik mīlīgi, kad brāļi dzīvo vienprātīgi.
2 Akár a jó olaj a fejen, a szakállra lefolyó, Áron szakállára, a mely lefoly ruháinak szélére;
Tas ir, kā tā vislabākā eļļa, kas no Ārona galvas notek viņa bārdā, kas notek līdz viņa drēbju vīlei,
3 akár a, Chermón karmata, a mely lefoly Czión hegyeire mert oda rendelte az Örökkévaló az áldást, életet mindörökké!
Tā kā rasa, kas no Hermona nokrīt uz Ciānas kalniem; jo Tas Kungs tur apsola svētību un dzīvību mūžīgi.