< Zsoltárok 133 >
1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Íme, mi, jó és mi kedves, hogy testvérek együtt laknak!
Se, hvor godt og hvor lifligt er det, at Brødre ogsaa bo tilsammen,
2 Akár a jó olaj a fejen, a szakállra lefolyó, Áron szakállára, a mely lefoly ruháinak szélére;
som den gode Olie paa Hovedet, hvilken nedflyder paa Skægget, Arons Skæg, der gaar ned over Sømmen af hans Klædebon;
3 akár a, Chermón karmata, a mely lefoly Czión hegyeire mert oda rendelte az Örökkévaló az áldást, életet mindörökké!
som Hermons Dug, der falder ned over Zions Bjerge; thi der har Herren beskikket Velsignelsen, Livet indtil evig Tid.