< Zsoltárok 132 >

1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Ɔsoroforɔ dwom. Ao Awurade kae Dawid ne ɔhaw ahodoɔ a ɔgyinaa ano no.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Ɔkaa Awurade ntam na ɔhyɛɛ Yakob Otumfoɔ no bɔ sɛ,
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
“Merenhyɛne me fie na merenkɔda me mpa so,
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
meremma nna mfa me na meremma mʼani nkum,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
kɔsi sɛ menya baabi ama Awurade, baabi a Yakob Otumfoɔ no bɛtena.”
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Yɛtee wɔ Efrata, yɛbɛtoo so wɔ Yaar mfuo so.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
“Momma yɛnkɔ nʼatenaeɛ; momma yɛnsom wɔ ne nan ntiasoɔ hɔ.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
‘Ao Awurade, sɔre bra wʼahomegyebea, wo ne wo tumi Adaka no.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Ma tenenee nyɛ sɛ ntadeɛ mma wʼasɔfoɔ; ma wʼahotefoɔ nto ahurisie dwom.’”
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Wo ɔsomfoɔ Dawid enti, nyi wʼani mfiri deɛ woasra no ngo no so.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Awurade kaa ntam kyerɛɛ Dawid, nokorɛ ntam a ɔrentwe nsane sɛ, “Wʼasefoɔ no mu baako na mede no bɛtena wʼahennwa so.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Sɛ wo mmammarima di mʼapam so na wɔtie me nkyerɛkyerɛ a, ɛnneɛ wɔn mmammarima bɛtena wʼahennwa so afebɔɔ.”
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Awurade ayi Sion, ɔde hɔ ayɛ nʼatenaeɛ:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
“Ɛha ne mʼahomegyebea daa nyinaa; ɛha na mɛtena adi ɔhene, ɛfiri sɛ ɛha na mepɛ,
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
mede nneɛma pa bebree bɛhyira no na mama nʼahiafoɔ adidi amee.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Mede nkwagyeɛ bɛfira nʼasɔfoɔ na nʼahotefoɔ ato ahurisie dwom daa.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
“Mɛma ɔberempɔn bi apue wɔ Dawid ahennie mu na mede kanea asi hɔ ama deɛ masra no ngo no.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Mede aniwuo bɛfira nʼatamfoɔ, nanso nʼahenkyɛ bɛhyerɛn wɔ ne tiri so.”

< Zsoltárok 132 >