Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Acuérdate, oh Yavé, de David, Y de toda su aflicción.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
De cómo juró a Yavé, Y prometió al Fuerte de Jacob:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Ciertamente no entraré en mi tienda, Ni subiré a mi cama.
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
No concederé sueño a mis ojos, Ni a mis párpados calma,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Hasta que halle lugar para Yavé, Tabernáculo para el Fuerte de Jacob.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Ciertamente oímos de ello en Efrata. Lo hallamos en el campo del bosque.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Entremos en su Tabernáculo, Postrémonos ante el estrado de sus pies.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Oh Yavé, levántate [y ven] al lugar de tu reposo, Tú y el Arca de tu poder.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Que tus sacerdotes se vistan de justicia, Y se regocijen tus santos.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Por amor a David tu esclavo, No vuelvas el rostro de tu ungido.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
En verdad Yavé juró a David, Y no se retractará de ello: De tu descendencia sentaré en tu trono.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Si tus hijos observan mi Pacto, Y mi testimonio que Yo les enseño, Tus hijos también se sentarán en tu trono para siempre.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Porque Yavé escogió a Sion. La deseó para morada suya:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Este es el lugar de mi reposo para siempre. Aquí moraré, porque lo deseé.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Con abundancia bendeciré su provisión, Y saciaré de pan a sus necesitados.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Vestiré con salvación a sus sacerdotes, Y sus santos darán voces de júbilo.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Allí retoñará el poder de David. Dispuse una lámpara para mi ungido.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
A sus enemigos vestiré de vergüenza, Pero sobre él resplandecerá su corona.
