Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Lembra-te, Senhor, de David, e de todas as suas afflicções.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Como jurou ao Senhor, e fez votos ao poderoso de Jacob, dizendo:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Certamente que não entrarei na tenda de minha casa, nem subirei ao leito da minha cama.
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Não darei somno aos meus olhos, nem adormecimento ás minhas pestanas,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Emquanto não achar logar para o Senhor, uma morada para o Poderoso de Jacob.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Eis que ouvimos fallar d'ella em Ephrata, e a achámos no campo do bosque.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Entraremos nos seus tabernaculos: prostrar-nos-hemos ante o escabello de seus pés.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Levanta-te, Senhor, no teu repouso, tu e a arca da tua força.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Vistam-se os teus sacerdotes de justiça, e alegrem-se os teus sanctos.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Por amor de David, teu servo, não faças virar o rosto do teu ungido.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
O Senhor jurou na verdade a David: não se apartará d'ella: Do fructo do teu ventre porei sobre o teu throno.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Se os teus filhos guardarem o meu concerto, e os meus testemunhos, que eu lhes hei de ensinar, tambem os seus filhos se assentarão perpetuamente no teu throno.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Porque o Senhor elegeu a Sião; desejou-a para a sua habitação, dizendo:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Este é o meu repouso para sempre: aqui habitarei, pois o desejei.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Abençoarei abundantemente o seu mantimento; fartarei de pão os seus necessitados.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Vestirei os seus sacerdotes de salvação, e os seus sanctos saltarão de prazer.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Ali farei brotar a força de David: preparei uma lampada para o meu ungido.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Vestirei os seus inimigos de confusão; mas sobre elle florescerá a sua corôa.
