Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Sabo-Pionjonañe Ry Iehovà, tiahio t’i Davide ty amo falovilovia’eo.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Ty nifantà’e am’ Iehovà, ty nititiha’e amy Tsitongerè’ Iakobey:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Toe tsy hizilik’ an-kibohon- trañoko ao raho ndra hijoñe am-pandreako nivelareñe ho ahiko ao:
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Tsy homeiko roro o masokoo, tsy hidrodreke o voho-masokoo,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
ampara’ te hahatreavako toetse t’Iehovà, akiba ho a i Tsitongerè’ Iakobey.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Jinanji’ay e Efrata izay, tendrek’ an-kodobo’ i alay:
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Antao hionjoñe mb’an-Kivoho’e ao; antao hitalaho am-pitongoàm-pandia’e eo.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Miongaha ry Iehovà, miheova mb’am-pitofà’o mb’eo, Ihe naho i vatam-pañinan-kaozara’oy.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Ho lafihen-kavantañañe o mpisoro’oo, hipoñak’ an-kaehake o noro’oo.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Ty amy Davide mpitoro’oy, ko ampitolihe’o añe ty lahara’ i noriza’oy.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Nifanta mahity amy Davide t’Iehovà, vaho tsy hafote’e, ty hoe: Hampiambesareko ami’ty fiambesam-panjakà’o eo ty boak’ am-pañova’o ao;
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
lehe ambe’ o ana’oo i fañinakoy naho ty taroko anareko iareo, le hiambesatse amy fiambesam-panjaka’oy nainai’e o ana’ iareoo.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Toe jinobo’ Iehovà ty Tsiône, i fañiria’e ho fimoneña’ey:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Etoy ty fitofako nainai’e tsy modo; atoa ty himoneñako, fa fisalalàko—
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Hogogoeko ty riha’e, ho eneñeko mahakama o mahàtra’eo.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Hampisikineko fandrombahañe o mpisoro’eo, hisabo an-drebeke o noro’eo.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Ao ty hampitiriako ty tsifa’ i Davide; ao ty nañajariako failo’ i norizakoy.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Haombeko hasalarañe o rafelahi’eo, fe hipelapelatse añambone’e eo ty sabaka’e.
