< Zsoltárok 132 >

1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Oluyimba nga balinnya amadaala. Ayi Mukama jjukira Dawudi n’okubonaabona kwe yagumiikiriza kwonna.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Nga bwe yalayirira Mukama, ne yeeyama eri Katonda Ayinzabyonna, Katonda wa Yakobo,
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
ng’agamba nti, “Siriyingira mu nnyumba yange, wadde okulinnya ku kitanda kyange.
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Sirikkiriza tulo kunkwata newaakubadde okuzibiriza amaaso gange,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
okutuusa lwe ndimala okufunira Mukama ekifo; ekifo eky’okubeeramu ekya Katonda Ayinzabyonna, Katonda wa Yakobo.”
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Laba, twakiwulirako mu Efulasa, ne tukizuula mu nnimiro ya Jaali.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Kale tugende mu kifo kye mw’abeera, tumusinzirize awali entebe y’ebigere bye.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Golokoka, Ayi Mukama, ogende mu kifo kyo mw’owummulira; ggwe n’Essanduuko yo ey’Endagaano, eraga obuyinza bwo.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Bakabona bo bambazibwe obutuukirivu, n’abatukuvu bo bayimbe n’essanyu.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Ku lulwe Dawudi omuddu wo, tomugaana oyo gwe wafukako amafuta.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Mukama Katonda yalayirira Dawudi ekirayiro ekitaliggwaawo, era talikivaako. Kubanga yamugamba nti, “Omu ku batabani bo gwe ndituuza ku ntebe yo ey’obwakabaka.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Batabani bo bwe banaakuumanga Endagaano yange n’ebiragiro byange bye nnaabayigirizanga, ne batabani baabwe nabo banaatuulanga ku ntebe yo ey’obwakabaka emirembe gyonna.”
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Kubanga Mukama yalonda Sayuuni, nga kye yasiima okutuulangamu, n’agamba nti:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
“Kino kye kifo mwe nnaawummuliranga emirembe gyonna; omwo mwe nnaatuulanga nga ndi ku ntebe ey’obwakabaka kubanga nkisiimye.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Nnaakiwanga omukisa ne nkiwa n’ebirungi, era n’abaavu baamu nnaabakkusanga ebyokulya.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Bakabona baakyo, obulokozi bunaabanga kyambalo kyabwe; n’abatukuvu baakyo banaayimbanga ennyimba ez’essanyu n’essanyu.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
“Eyo gye ndyaliza batabani ba Dawudi obuyinza; ne muteekerawo ettabaaza olw’oyo gwe nayiwako amafuta.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Abalabe be ndibajjuza ensonyi, naye ye ndimwambaza engule ey’ekitiibwa ekingi.”

< Zsoltárok 132 >