Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Canto dei pellegrinaggi. Ricordati, o Eterno, a favor di Davide, di tutte le sue fatiche:
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
com’egli giurò all’Eterno e fece voto al Potente di Giacobbe, dicendo:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Certo, non entrerò nella tenda della mia casa, né salirò sul letto ove mi corico,
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
non darò sonno ai miei occhi, né riposo alle mie palpebre,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
finché abbia trovato un luogo per l’Eterno, una dimora per il Potente di Giacobbe.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Ecco abbiamo udito che l’Arca era in Efrata; l’abbiam trovata nei campi di Jaar.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Andiamo nella dimora dell’Eterno, adoriamo dinanzi allo sgabello de’ suoi piedi!
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Lèvati, o Eterno, vieni al luogo del tuo riposo, tu e l’Arca della tua forza.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
I tuoi sacerdoti siano rivestiti di giustizia, e giubilino i tuoi fedeli.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Per amor di Davide tuo servitore, non respingere la faccia del tuo unto.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
L’Eterno ha fatto a Davide questo giuramento di verità, e non lo revocherà: Io metterò sul tuo trono un frutto delle tue viscere.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Se i tuoi figliuoli osserveranno il mio patto e la mia testimonianza che insegnerò loro, anche i loro figliuoli sederanno sul tuo trono in perpetuo.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Poiché l’Eterno ha scelto Sion, l’ha desiderata per sua dimora.
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Questo è il mio luogo di riposo in eterno; qui abiterò, perché l’ho desiderata.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Io benedirò largamente i suoi viveri, sazierò di pane i suoi poveri.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
I suoi sacerdoti li vestirò di salvezza, e i suoi fedeli giubileranno con gran gioia.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Quivi farò crescere la potenza di Davide, e quivi terrò accesa una lampada al mio unto.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
I suoi nemici li vestirò di vergogna, ma su di lui fiorirà la sua corona.
