Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Cantico di Maalot RICORDATI, Signore, di Davide, E di tutte le sue afflizioni.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Come egli giurò al Signore, [E] fece voto al Possente di Giacobbe, [dicendo: ]
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Se io entro nel tabernacolo della mia casa, Se salgo sopra la lettiera del mio letto;
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Se do alcun sonno agli occhi miei, [O] alcun sonnecchiare alle mie palpebre;
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Infino a tanto che io abbia trovato un luogo al Signore, Degli abitacoli al Possente di Giacobbe.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Ecco, noi abbiamo udito [che l'Arca era stata] nella [contrada] Efratea; [Poi] la trovammo ne' campi di Iaar.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Entriamo negli abitacoli del Signore; Adoriamo allo scannello de' suoi piedi.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Levati, Signore; Tu, e l'Arca della tua forza, [per entrar] nel tuo riposo.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
I tuoi sacerdoti sieno rivestiti di giustizia, E giubilino i tuoi santi.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Per amor di Davide, tuo servitore, Non negare al tuo unto la sua richiesta.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Il Signore giurò verità a Davide, E non [la] rivocherà, [dicendo]: Io metterò sopra il tuo trono del frutto del tuo ventre.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Se i tuoi figliuoli osservano il mio patto, E la mia testimonianza, che io insegnerò loro; [Essi], e i lor figliuoli in perpetuo, Sederanno sopra il tuo trono.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Perciocchè il Signore ha eletta Sion; Egli l'ha gradita per sua stanza, dicendo:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Questo [è] il mio riposo in perpetuo, Qui abiterò; perciocchè [questo è il luogo che] io ho desiderato.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Io benedirò largamente la sua vittuaglia; Io sazierò di pane i suoi poveri.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
E vestirò i suoi sacerdoti [di vesti] di liberazione; E i suoi santi giubileranno in gran letizia.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Quivi farò germogliare un corno a Davide; E terrò accesa una lampana al mio unto.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Io vestirò i suoi nemici di vergogna; E la sua benda reale fiorirà sopra lui.
