Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
