Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Ein Stufenlied. / Gedenke, Jahwe, dem David / All die Opfer, die er gebracht.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Er leistete Jahwe einen Schwur, / Gelobte dem starken Gott Jakobs:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
"Wahrlich, nicht geh ich ins Zelt meines Hauses, / Nicht besteig ich das Bett meines Lagers,
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Nicht gönne ich Schlaf meinen Augen / Noch meinen Wimpern Schlummer:
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Bis ich eine Stätte für Jahwe gefunden, / Eine Wohnung für Jakobs starken Gott."
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Sieh, wir hörten, sie sei in Efrâta, / Wir haben sie dann in Jaars Gefilden gefunden.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
So laßt uns denn in seine Wohnung gehn, / Uns niederwerfen vor seiner Füße Schemel.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Auf, Jahwe, begib dich zu deiner Ruhstatt, / Du und die Lade, das Bild deiner Macht!
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Deine Priester werden dir dienen in Treue, / Und deine Frommen werden sich freun.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Um Davids, deines Knechtes, willen / Versage nicht deines Gesalbten Bitte!
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Jahwe hat David geschworen / — Wahr ist's, nicht nimmt er's zurück —: / Von der Frucht deines Leibes / Will ich einen Mann auf den Thron dir setzen.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Halten deine Söhne den Bund mit mir / Und mein Zeugnis, das ich sie lehre: / So sollen auch ihre Söhne für immer / Dir auf dem Throne sitzen."
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Denn Jahwe hat Zion erwählt, / Hat es zu seinem Wohnsitz begehrt:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
"Dies ist meine Ruhstatt für immer; / Hier will ich bleiben, weil ich es begehrt.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Seine Nahrung will ich reichlich segnen, / Seine Armen sättigen mit Brot.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Seine Priester will ich kleiden in Heil, / Und seine Frommen sollen laut jauchzen.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Dort laß ich ein Horn für David sprossen: / Meinem Gesalbten hab ich eine Leuchte bereitet.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Seine Feinde will ich in Schande kleiden, / Aber auf ihm soll glänzen seine Krone."
