Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Cantique de Maaloth. Éternel, souviens-toi de David et de toute son affliction;
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Lui qui jura à l'Éternel, et fit ce vœu au Puissant de Jacob:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Si j'entre sous l'abri de ma maison, et si je monte sur le lit où je repose;
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Si je donne du sommeil à mes yeux, du repos à mes paupières;
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Jusqu'à ce que j'aie trouvé un lieu pour l'Éternel, une demeure pour le Puissant de Jacob!
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Voici, nous en avons entendu parler à Éphrath; nous l'avons trouvée dans les champs de Jaar.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Entrons dans ses demeures; prosternons-nous devant son marche-pied!
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Lève-toi, ô Éternel, viens au lieu de ton repos, toi et l'arche de ta force!
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Que tes sacrificateurs soient revêtus de justice, et que tes bien-aimés chantent de joie!
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Pour l'amour de David, ton serviteur, ne rejette pas la face de ton Oint!
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
L'Éternel a juré la vérité à David, et il n'en reviendra pas: Je mettrai sur ton trône le fruit de tes entrailles.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Si tes fils gardent mon alliance et mes témoignages que je leur enseignerai, leurs fils aussi, à perpétuité, seront assis sur ton trône.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Car l'Éternel a fait choix de Sion; il l'a préférée pour y faire son séjour.
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
Elle est, dit-il, le lieu de mon repos, à perpétuité; j'y habiterai, car je l'ai choisie.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Je bénirai abondamment ses vivres; je rassasierai de pain ses pauvres.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Je revêtirai de salut ses sacrificateurs, et ses fidèles chanteront d'une grande joie.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
C'est là que je ferai lever une corne à David, et que je prépare une lampe à mon Oint.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Je couvrirai de honte ses ennemis, et sur lui brillera son diadème.
