Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Cantique des degrés. Éternel, souviens-toi de David, De toutes ses peines!
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Il jura à l’Éternel, Il fit ce vœu au puissant de Jacob:
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
Je n’entrerai pas dans la tente où j’habite, Je ne monterai pas sur le lit où je repose,
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Je ne donnerai ni sommeil à mes yeux, Ni assoupissement à mes paupières,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
Jusqu’à ce que j’aie trouvé un lieu pour l’Éternel, Une demeure pour le puissant de Jacob.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Voici, nous en entendîmes parler à Éphrata, Nous la trouvâmes dans les champs de Jaar…
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Allons à sa demeure, Prosternons-nous devant son marchepied!…
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Lève-toi, Éternel, viens à ton lieu de repos, Toi et l’arche de ta majesté!
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Que tes sacrificateurs soient revêtus de justice, Et que tes fidèles poussent des cris de joie!
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
A cause de David, ton serviteur, Ne repousse pas ton oint!
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
L’Éternel a juré la vérité à David, Il n’en reviendra pas; Je mettrai sur ton trône un fruit de tes entrailles.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Si tes fils observent mon alliance Et mes préceptes que je leur enseigne, Leurs fils aussi pour toujours Seront assis sur ton trône.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Oui, l’Éternel a choisi Sion, Il l’a désirée pour sa demeure:
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
C’est mon lieu de repos à toujours; J’y habiterai, car je l’ai désirée.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Je bénirai sa nourriture, Je rassasierai de pain ses indigents;
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Je revêtirai de salut ses sacrificateurs, Et ses fidèles pousseront des cris de joie.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
Là j’élèverai la puissance de David, Je préparerai une lampe à mon oint,
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Je revêtirai de honte ses ennemis, Et sur lui brillera sa couronne.
