Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
Mɔzɔha. O! Yehowa, ɖo ŋku David kple fukpekpe siwo katã me wòto la dzi.
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
Eka atam na Yehowa, eye wòɖe adzɔgbe na Yakob ƒe Ŋusẽtɔ la be,
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
“Nyemage ɖe aƒenye me, alo aɖamlɔ nye aba dzi o.
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
Nyemana nye ŋkuwo nadɔ alɔ̃, alo nye aɖaba nadɔ akɔlɔ̃e o,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
va se ɖe esime mekpɔ teƒe na Yehowa kple nɔƒe na Yakob ƒe ŋusẽtɔ la.”
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Míesee le Efrata, eye míedo goe le Yaar gbegbe be,
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
“Mina míayi ɖe enɔƒe, mina míade ta agu ɖe eƒe afɔɖodzinu ŋgɔ.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
O! Yehowa, tso, ne nàva wò gbɔɖemeƒe, wò kple wò ŋusẽ ƒe nubablaɖaka la gbɔ.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Wò nunɔlawo nedo dzɔdzɔenyenye ƒe awu, eye wò ame kɔkɔewo nedzi ha le dzidzɔkpɔkpɔ ta.”
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
Le David, wò dɔla ta la, mègagbe wò amesiamina la o.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
Yehowa ka atam na David; eka atam vavã si matu o la be, “Matsɔ wò ŋutɔ wò dzidzimevi aɖo fiae ɖe wò fiazikpui dzi.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
Nenema ke ne viwò ŋutsuwo lé nye nubabla kple nye se siwo mefia wo me ɖe asi la, ekema wo viwo anɔ wò fiazikpui dzi tso mavɔ me yi ɖe mavɔ me.”
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
Elabena Yehowa tia Zion, eye wòtiae be wòanye ye nɔƒe be,
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
“Esia nye nye gbɔɖemeƒe tso mavɔ me yi ɖe mavɔ me, afi siae manɔ fiazikpui dzi le gli, elabena nye ŋutɔe tiae.”
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
Matsɔ nu nyui geɖewo ayrae, eye matsɔ nuɖuɖu aɖi ƒoe na eƒe ame dahewo.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Mado xɔxɔ ƒe awu na eƒe nunɔlawo, eye eƒe ame kɔkɔewo adzi ha le dzidzɔkpɔkpɔ ta tegbetegbe.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
“Le afi sia, mana dzo nado na David, eye masi akaɖi aɖo anyi na nye amesiamina la.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Matsɔ ŋukpe ado na eƒe futɔwo, ke fiakuku si anɔ eƒe ta la, anɔ keklẽm.”
