Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
A song of ascents. Remember, O Lord, David all his sufferings,
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
the oath that he swore to the Lord, and his vow to the Strong One of Jacob,
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
never to enter his tent, never to lie on his bed,
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
never to give his eyes sleep or his eyelids slumber,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
till he had found a place for the Lord, for the Strong One of Jacob to live in.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
We heard of it in Ephrathah, in the fields of Jaar we found it.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
We went to the place where he dwelt, we bowed ourselves low at his footstool.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
‘Arise, Lord, and enter your resting-place, you and your mighty ark.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Let your priests wear a garment of righteousness, your faithful shout aloud for joy.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
For the sake of David your servant, do not reject your Anointed.’
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
The Lord swore an oath to David an oath that he will not break; ‘I will set on your throne a prince of your line.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
If your sons keep my covenant and the statutes I teach them, then their sons, too, forever, will sit on your throne.’
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
For the choice of the Lord is Zion; she is the home of his heart.
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
‘This is forever my resting-place, this is the home of my heart.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
I will royally bless her provision, and give bread to her poor in abundance.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
Her priests I will clothe with salvation; her faithful will shout for joy.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
There will I raise up for David a dynasty of power. I have set my anointed a lamp that shall never go out.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
Robes of shame I will put on his foes, but on his head a glittering crown.’
