Zsoltárok 132
1 Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
A Song of Degrees. Lord, remember David, and all his meekness:
2 Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
how he sware to the Lord, [and] vowed to the God of Jacob, [saying],
3 nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
I will not go into the tabernacle of my house; I will not go up to the couch of my bed;
4 nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
I will not give sleep to mine eyes, nor slumber to mine eyelids, nor rest to my temples,
5 mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
until I find a place for the Lord, a tabernacle for the God of Jacob.
6 Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
Behold, we heard of it in Ephratha; we found it in the fields of the wood.
7 Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
Let us enter into his tabernacles: let us worship at the place where his feet stood.
8 Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
Arise, O Lord, into your rest; you, and the ark of your holiness.
9 Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
Your priests shall clothe themselves with righteousness; and your saints shall exult.
10 Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
For the sake of your servant David turn not away the face of your anointed.
11 Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
The Lord sware [in] truth to David, and he will not annul it, [saying], Of the fruit of your body will I set [a king] upon your throne.
12 ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
If your children will deep my covenant, and these my testimonies which I shall teach them, their children also shall sit upon your throne for ever.
13 Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
For the Lord has elected Sion, he has chosen her for a habitation for himself, [saying],
14 ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
This is my rest for ever: here will I dwell; for I have chosen it.
15 Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
I will surely bless her provision: I will satisfy her poor with bread.
16 papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
I will clothe her priests with salvation; and her saints shall greatly exult.
17 Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
There will I cause to spring up a horn to David: I have prepared a lamp for mine anointed.
18 Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
His enemies will I clothe with a shame; but upon himself shall my holiness flourish.
