Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Gospod, moje srce ni ošabno niti moje oči vzvišene niti se ne ukvarjam z velikimi zadevami ali s stvarmi zame previsokimi.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Zagotovo sem se lepo obnašal in se umiril, kakor otrok, ki je odstavljen od svoje matere; moja duša je celo kakor odstavljen otrok.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Naj Izrael upa v Gospoda od tega časa naprej in na veke.