Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Gospode! ne nadima se srce moje, niti se uznose oèi moje; niti idem na veliko, ni na ono što je više od mene.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Smjeran sam i krotak dušom svojom, kao dijete kraj matere; kao dijete duša je moja u meni.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Nek se uzda Izrailj u Gospoda otsad i dovijeka.