Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Ra Anumzamoka navufga atahara nosuna, nagra namimiza runafagera nosue. Nagra ranra zanku'ene, nagrama osuga zankura nagesa antahintahia nosue.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Osi mofavremo'ma zavima ote'noma nerera azampima akoheno maseaza hu'na, akohe'na narimpa frune nemanue. Ana zanke huno nagu'amo'enena fru huno nemane.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Tamagra Israeli vahe'mota meninteti'ma agafama huno vaniana Ra Anumzamofonte amuhara huvava huta viho.