Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

שיר המעלות לדוד יהוה לא-גבה לבי-- ולא-רמו עיני ולא-הלכתי בגדלות ובנפלאות ממני

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

אם-לא שויתי ודוממתי-- נפשי כגמל עלי אמו כגמל עלי נפשי

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

יחל ישראל אל-יהוה-- מעתה ועד-עולם