Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Cantique des degrés. Seigneur, mon cœur ne s'est point enorgueilli, et mes yeux ne se sont point élevés; je n'ai point cheminé dans les grandeurs ni en des merveilles au-dessus de moi.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Si je n'ai point eu d'humbles sentiments, si j'ai trop élevé mon âme, rétribue mon âme comme un enfant privé du lait de sa mère.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Qu'Israël espère dans le Seigneur, maintenant et dans les siècles des siècles.