Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

A Song of the Ascents, by David. Jehovah, my heart hath not been haughty, Nor have mine eyes been high, Nor have I walked in great things, And in things too wonderful for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Have I not compared, and kept silent my soul, As a weaned one by its mother? As a weaned one by me [is] my soul.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Israel doth wait on Jehovah, From henceforth, and unto the age!