Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

A Song of degrees of David. LORD, my heart [is] not haughty, nor my eyes lofty: neither do I exercise myself in great matters, or in things too high for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Surely I have behaved and quieted myself as a child that is weaned by his mother: my soul [is] even as a weaned child.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Let Israel hope in the LORD from henceforth and for ever.