Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

A Song of Ascents; of David. LORD, my heart is not haughty, nor mine eyes lofty; neither do I exercise myself in great matters, or in things too wonderful for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Surely I have stilled and quieted my soul; like a weaned child with his mother, my soul is with me like a weaned child.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

O Israel, hope in the LORD from this time forth and for evermore.