Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

“A song of the degrees by David.” O Lord, my heart was not haughty, nor were my eyes lofty: neither have I walked after matters too great, or those too wonderful for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Surely I have pacified and stilled my soul, like the suckling on its mother's breast: like a suckling is in me my soul.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Let Israel wait for the Lord from this time forth and for ever more.