Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Yhwh, my heart is not haughty, nor mine eyes lofty: neither do I exercise myself in great matters, or in things too high for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Surely I have behaved and quieted myself, as a child that is weaned of his mother: my soul is even as a weaned child.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Let Israel hope in Yhwh from henceforth and for ever.