Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Lord, my heart is not exalted: nor are my eyes lofty. Neither have I walked in great matters, nor in wonderful things above me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

If I was not humbly minded, but exalted my soul: As a child that is weaned is towards his mother, so reward in my soul.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Let Israel hope in the Lord, from henceforth now and for ever.