Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

A song of ascents. Of David. My heart is not proud, O LORD, my eyes are not haughty. I do not aspire to great things or matters too lofty for me.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Surely I have stilled and quieted my soul; like a weaned child with his mother, like a weaned child is my soul within me.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

O Israel, put your hope in the LORD, both now and forevermore.