< Zsoltárok 131 >

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.
Jehovah, my heart is not haughty, nor my eyes lofty. Neither do I exercise myself in grand matters, or in things too wonderful for me.
2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.
Surely I have stilled and quieted my soul like a weaned child with his mother. Like a weaned child is my soul within me.
3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké
O Israel, hope in Jehovah from this time forth and for evermore.

< Zsoltárok 131 >