Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

大卫上行之诗。 耶和华啊，我的心不狂傲， 我的眼不高大； 重大和测不透的事， 我也不敢行。

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

我的心平稳安静， 好像断过奶的孩子在他母亲的怀中； 我的心在我里面真像断过奶的孩子。

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

以色列啊，你当仰望耶和华， 从今时直到永远！