Zsoltárok 131

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.

Kathutkung: Devit Oe BAWIPA, kai teh ka pouknae rasang hoeh, ka mit hai kâ rasang hoeh, kai hanelah kalenpounge hno hoi, ka ru poung e hno dawk ka nuen hoeh.

2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

Atangcalah, kai teh sanu pâphei e camo patetlah, ka lungroum teh, ka lungthin teh sanu pâphei e camo patetlah ao.

3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké

Isarelnaw ni atuhoi BAWIPA hah ngaihawi awh naseh.