< Zsoltárok 131 >

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örökkévaló, nem volt fenhéjázó a szivem, s nem voltak büszkék a szemeim, s nem jártam dolgokban, melyek nagyok és csodálatosak nekem.
একটি আরোহণ সংগীত। দাউদের গীত। হে সদাপ্রভু, আমার হৃদয় অহংকারী নয়, আমার দৃষ্টি উদ্ধত নয়; নিজের থেকে বড় কোনও বিষয় নিয়ে আমি ভাবি না আমার বোধের অতীত কোনও আশ্চর্য বিষয়ে সংযুক্ত থাকি না।
2 Bizony csitítottam és csendesítettem lelkemet: mint az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.
কিন্তু আমি নিজেকে শান্ত ও নীরব করেছি, স্তন্য-ত্যাগ করা শিশুর মতো করেছি যে মায়ের দুধের জন্য আর কাঁদে না, স্তন্যপানে বিরত শিশুর মতো আমি তৃপ্ত।
3 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mostantól mindörökké
হে ইস্রায়েল, সদাপ্রভুর উপরে আশা রাখো এখন এবং চিরকালের জন্য রাখো।

< Zsoltárok 131 >